Vannak dolgok, amikre egyáltalán nem számítunk, ilyenkor a véletlenre hivatkozunk. Pedig nincsenek véletlenek. A „véletlen” igazából az isteni Gondviselés fedőneve.
Tavasszal azon gondolkodtam, hogy bár nagyon meg vagyok elégedve azzal a motorral, amit használok, de most volna lehetőség valamivel újabbra cserélni. S ekkor a tartományfőnöki hivatal vezetőjétől, munkatársunktól jött az ötlet; mi lenne, ha a Yamaha Motornak írnánk levelet, hogy támogassa a Pálos Rendet egy FJR típusú motorkerékpárral. Természetesen az esélytelenek nyugalmával írtuk meg a levelet, amire a magam részéről még választ sem reméltem. De egy-két héten belül jött a válasz a Yamaha Motor közép-európai vezetőjétől, hogy tetszik az ötlet és az is amit csinálunk, így adnak két évre használatra egy 2016-ban gyártott, de még eddig be sem indított Yamaha FJR-t. A folyamat kissé hosszúra nyúlt, hónapokon keresztül a kereskedésben volt, számtalan megoldandó probléma, az adminisztráció bonyodalmai, szabadságolások, stb. miatt, de végülis most már megvan a motor.
Amikor első alkalommal ráültem, az jutott eszembe, hogy milyen sokan vannak ebben. Ez a motor annak a több mint tíz évnek a gyümölcse, amit a motorosokkal együtt töltöttem. Őszintén szólva önmagában nem is a motornak örülök, hanem annak, hogy ez valamivel összefüggésben van. Ha nincs a MotorkerékPálosok közössége, amelyhez kisebb-nagyobb mértékben elég sokan kapcsolódtak az évek folyamán, akkor talán már rég nem motoroznék és most nem lenne ez az új, két évre használatra adott motor.
Azt nem tudom, hogy mit hoz a jövő, de azt igen, hogy soha nem fogok tudni felülni erre a motorra anélkül, hogy ne gondoljak a motorosokra, ne imádkozzak értük. Eddig is megtettem, de persze nem minden út előtt. Most nem tudok mást tenni! Nem azért mert kötelez, hanem azért, mert tudom, hogy nincsenek véletlenek és minden azért történik, mert azzal Istennek terve van. Ezzel is. Azt hiszem, kellőképpen szabad vagyok ezzel a motorral kapcsolatban, ami abban segít, hogy ne öncélú eszköz legyen a számomra, hanem tovább tudjam csinálni azt, amit elkezdtem annak idején a motorozással kapcsolatban. Persze akkor fogalmam sem volt arról, hogy mi fog ebből kisülni.
S pontosan ezért nagyon fontosnak tartom leírni, hogy nekem igazából nem a rendünknek szánt új motor az ajándék – persze az is -, hanem a motoros barátaim! Így még inkább szeretném, hogy közülük mindenki otthon érezze magát velünk pálosokkal, még akkor is, ha nem megy minden zökkenőmentesen. A motor egy eszköz, amely által kapcsolatba kerültünk egymással, sok közös élménnyel gazdagodva. Beszélgetések, találkozások alkalmával talán hitünkben is erősödtünk egy kicsit, némileg alakult a gondolkodásunk is.
Hálás vagyok Istennek, hogy mindez így és éppen most valósult meg! S persze hálás vagyok a Yamaha Motornak és mindazoknak, akik munkájukkal hozzájárultak ennek a motorkerékpárnak a szállításában, életre keltésében!
Olyan széles utat kívánok minden motorosnak, ahol Isten áldása, az egymásra való odafigyelés van jelen!
Botond testvér