2018-ban is csak azt mondhatom, hogy…

 …szeret az Isten!

 Amikor a motoron utazok, sokszor eszembe jut, hogy mennyire szeret az Isten. Még akkor is, amikor nehéz az előkészület és látom, hogy hosszú út áll előttem. Törekszem is rá, hogy erre gondoljak, mert így jobban le tudom győzni a fáradtságot, főleg hosszú utak idején. Nem is olyan rég, október elején Pécsett voltam egy ünnepségen. Francseszka ferences nővér ünnepelte 25 éves fogadalmát. Nagy élmény volt. A szentmise 17 órakor kezdődött, utána egy kis beszélgetés. Ezután indultam útnak Erdélybe Kozármislenyből, 760 km-rel előttem, az éjszakában. Igaz, az új motoron utazhattam, de ebben az esetben semmivel sem kevesebb vagy több erőfeszítés az új FJR-rel vagy a régivel megtenni ezt a távot az éjszakában. Eszembe jutott útközben (volt rá időm) a sok-sok együtt megtett út, zarándoklat. Mindent végigmotoroztunk szerencsésen. Isten tényleg velünk volt, mint ahogy ezen az úton is velem volt. A végén már a csomagtartóban alig maradt ruha, szinte mindent magamra vettem ahogy közeledtem Hargita felé. Úgy éreztem magam, mint egy középkori páncélos. Bizony, egyszer, akárhogy is próbáltam ellenállni, meg kellett állni könnyíteni magamon; elég nehéz műveletnek bizonyult. Még jó, hogy a pizsamát nem vettem magamra (pedig terveztem), akkor egészen biztos, hogy kudarcot vallottam volna. Ennek és persze sok más nehézségnek ellenére nem bántam meg, mert ezen a magányos úton is megtapasztaltam, hogy soha nem vagyok egyedül. Hihetetlen élmény volt. Isten mindig velünk van!

Ezekkel a gondolatokkal tekintek most vissza az elmúlt esztendőre és foglalom össze röviden, mi is történt. Remélem, hogy nem hagytam ki semmit. Igyekeztem mindent felidézni, amit kis közösségünk szervezett. Persze voltak még magánkezdeményezések, túrák, amelyeken egyikünk-másikunk részt vett. Itt elsősorban azok a programok állnak, amelyek az évek alatt lassan kialakultak és ebben az esztendőben is megvalósultak.

Minden motoros év a lengyelországi zarándoklattal kezdődik. Így volt ez 2018-ban is. Erdélyből már elindultunk április 5-én, csütörtökön. Nagyon szerencsés időnk volt egész úton. Szombaton pedig mindenki a szokásos útvonalon indult el, kisebb-nagyobb csoportokban. Częstochowában, Jasna Górán ismét nagy örömmel vettünk részt az ünnepi szentmisén, a sok motoros látványa senkit sem hagyott közömbösen. Visszafelé Krakkóban szálltunk meg, onnét indultunk tovább Magyarországra. Ez alkalommal is többen, mint százan vettünk részt, az egész zarándoklaton pedig legalább 20 ezer motoros volt jelen.

Itt Erdélyben április 15-én, húsvét 3. vasárnapjára terveztük a motorok megáldását a Hármaskeresztnél, a Tolvajostetőn. Több mint 200 motoros jelent meg. Nagyon szép élmény volt mindenki számára.

Pünkösdre, május 20-ra is sokan útnak indultak. Voltak, akik Hargitafürdőről gyalogosan zarándokoltak el Csíksomlyóra a búcsúba.

Május 26-án, immár második alkalommal mentünk el a Keresztény Sziget rendezvényre. Onnét motoroztunk tovább Ecsédre, a motoros búcsús szentmisére.

Június 24-én többen részt vettek Máriagyűdön is a motoros zarándoklaton.

Június 30-án fogadtuk Szentendrén a Lengyelországból érkező motorosokat, akik Međugorjéba mentek tovább. A közel 300 motoros vezetője a Szalézi Rend lengyelországi tartománya. Július 1-én Budapesten, a Szent István Bazilikában volt számukra szentmise lengyelül.

Július 7-én és 8-án volt Pálosszentkúton a motoros zarándoklat.

Július 23-án indultunk az éves nagyobb túránkra, ez alkalommal a Duna-delta volt a cél. Sulinán töltöttünk több napot. A lehetőségekhez képest ezen a csodálatos természeti adottságokkal rendelkező helyen mindent, ami fontos láthattuk. Még Konstanzára is eljutottunk. Érdekes volt látni ezt a világot is.

Augusztus 25-én indultunk Mátraverebély-Szentkútra. Útközben megálltunk Erdőkürtön a Pálos nővéreknél, majd tovább indultunk Pálosvörösmartra. Itt volt a szentmise, utána pedig a helyiek vendégszeretetét élveztük. Innét haladtunk tovább Bélapátfalvára, majd pedig Szentkúton elfoglaltuk a szálláshelyünket. Augusztus 26-án volt az ünnepi motoros búcsús szentmise, majd a motorok megáldása. A szentmisét bemutatta és a szentbeszédet tartotta Juhász Ferenc atya.

Október 28-án volt itt Erdélyben, szintén a Tolvajos tetőn a szezonzáró hálaadás a motorosok számára. Jó volt ismét látni a közel 120 motorost. Sajnos Rezső atya nem érhetett oda a hálaadásra, mert a motorral balesetet szenvedett. Most lábadozik, türelemmel és derűvel viselve a gyógyulás hosszadalmas útját. De kedvét el nem veszítve tekint az elkövetkezendő időszakra, motorozásokra. A jó Isten vele volt, egészen bizonyos!

November 4-én, vasárnap volt a szezonzáró szentmise a Sziklatemplomban.

Ezzel a rövid összefoglalóval tekintettem vissza az elmúlt esztendőre. Mindenkinek köszönöm a sok segítséget, szeretetet, barátságot! Maradjunk együtt továbbra is!

 Bátor Botond pálos szerzetes

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!